Keserves búcsú
Sajnos nagyon hamar eltelt az a bizonyos három nap. Minden reggel azzal a tudattal ébredtem, hogy nemsokára elmennek. Abba isbelegondoltam, hogy Alicenek sem lehet jobb. De itt volt az idő. A fiúknak ez hatalmas lehetőség, bármennyire is fáj. Könnyes szemmel öltöztem fel. El kell engednem, nem tilthatom meg neki, hogy menjen.
-Jó reggelt-mondta Castiel
-Mi olyan jó benne?-odamentem és hozzábújtam-Indulhatunk a reptérre?
-Nem akarsz valamit enni előtte?
-Egy falat se menne le a torkomon.
Nem beszéltünk tovább, hanem elindultunk. Még előtte beugrottunk Lysanderékhez, mert nem tudtuk hol vannak már. Még aludtak.
-Na mi van haver? Hosszúra alakult az este?-vigyorgott Cas
-Ja, nem csak lusták voltunk felkelni!-mondta lysander álmos fejjel
-Aha, persze-mondtam mosolyogva
-Csak szólok, hogy a repülő fél óra múlva indul!-komolyodott el Castiel
-Jaj, teljesen elfelejtettem! Ma megyünk! Alice Drágám kelj fel!-kiáltott be a szobába
Alice két perc múlva az ajtóban állt. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú.
-Hol van már Lysander?-kérdezte Castiel
-LYS!! Siess már!-mondta Alice
-Jövök már!
Amikor Lys ideért végre elindulhattunk.
A reptéren:
Már csak tíz perc és indul a repülő. Castiel megfogta a kezemet, majd így szólt:
-Még látjuk egymást, Bogárka-mondta Cas és elmosolyodott
-Bogárka? Mást nem tudtál volna kitalálni? Na mindegy igen majd még találkozunk! Szeretlek!-mondtam
-Én is szeretlek!
Aztán fél perc csend következett.
-FIGYELEM, FIGYELEM! A NEW YORKI GÉP 5 PERC MÚLVA INDUL!-a hangosbemondó zavarta meg a csendet
-Indulnod kell! Lys már vár!
-Mi is vártunk rá reggel! Had várjon!
Aztán elköszöntünk. A búcsúcsók hosszú és érzelmekkel teli volt. Közben éreztem, hogy elkezdtem könnyezni.
-Mi van? Ilyen rosszul csókolok?
-Nem, de most menj mert lekésitek a gépet!-robbant ki belőlem-SZERETLEK!
-Én is!
Amikor elment én a földre rogytam.
-Kisasszony jól van?
-Pesze uram! Jól vagyok!-mondtam
Alice már várt a kijáratnál. Az ő szeméből is potyogtak a könnyek. Aztán minden szó nélkül elindultunk haza.
Castiel szemszöge:
Én mekkora egy marha vagyok! Nem is akarom ezt csinálni ha nincs velem. És ahogy Lyst is elnézem neki sem volt szíve ott hagyni Alicet.
-Lysander! Én nem megyek!-mondtam már a gépen ülve
-Mi? Én is csak azért jövök, mert azt hittem, hogy te akarsz!!-modta Lysander
-Már késő!-mondtam-A repülő felszállt!
-MI? AZ NEM LEHET!!-kiabálta-LE KELL SZÁLNOM A GÉPRŐL!
-Nyugi van haver! Majd a következő leszállópályán kiszállunk! Nem akarok öngyilkos lenni és kiugrani a gépből!
-Igaz! És hol száll le legközelebb a gép?-kérdezte tőlem
-Megmondom őszintén, fogalmam nincs!
-Jaj, de jó nekünk! Á, elnézést, de hol száll le legközelebb a repülő!
-Spanyolországban!
-Úr Isten! Na jó mégis ki kell ugrani ebből a rohadt gépből!-mondtam
-NEM HISZEM EL!-Lysander teljsen megzakkant-EZ KÉPTELENSÉG! Nem tudnánk hamarabb leszállni??
-Sajnálom, de nem!
Végül az éjszaka kellős közepén megérkeztünk Spanyolországba. Kerestünk egy szállodát, mivel egyikünk sem tudott spanyolul egy, egy ágyas szobát kaptunk. Mondhatom, remek volt!!
-Én inkább a földön alszok-mondtam Lysandernek
-Nekem mindegy, legalább több hely jut nekem!
Aztán csönd lett. Egy kicsit sem tudtam aludni, mert Sophie járt az eszembe meg valaki végighorkolta az éjszakát.
Nem tudom, hogy bírja ezt Alice! Vagy csak szimplán fáradt és azért horkol.
Reggel elindulunk hazafelé.
Sophie szemszöge:
Nem tudtam aludni éjjel. Csak ő járt az eszembe. Remélem jól van. Mikor jön haza?! Aztán addig sírtam, hogy teljesen kimerültem és sikerült egy jó órát aludnom. Reggel furán ébredtem. Éreztem, hogy valami fog történni.
-Jó regg...-aztán eszembe jutott, hogy nincs ott senki
Ma iskolába se volt kedvem, így nem is mentem. Gondoltam, hogy Alicet is áthívom. Amikor átért én már a kanapén ültem.
-Szia!-mondtam szomorkásan
-Szia.
-Nincs kedved velem szomorkodni?
-De szívesen. Mit csináljunk?
-Amit ilyenkor szokás! Fagyit eszünk és szomorú filmet nézünk!-mondtam
-Hozok zsepkendőt!
-Oké, én előveszem a fagyit és keresek filmet.
Végül egy szerelmes filmet választottunk. Végig sírtuk az egészet, még a vicceken is sírtunk.
-Én ezt nem bírom-sírtam-Nincs értelme nélküle élni!
-Meg akarsz halni?-ő is küszködött
-Nem bírom ki! Értsd meg!
-Hidd el én sem! De a halál nem megoldás! Szerinted Castiel örülne neki? Azt akarod, hogy ő is...szóval utánad menjen?
-Nem. Nem. NEM!! Szó sem lehet róla!! Neki élnie kell!
-Ahogy neked is!
Aztán nem beszéltünk többet. Később Alice úgy döntött, hogy hazamegy. Én elmentem sétálni. Út közben öszzefutottam pár emberrel.
-Sziasztok!-mondtam szomorúan
-Szia- mondták egyszerre az ikrek
-Van valami baj?-kérdezte Alexy
-Nem, nincs semmi!-mondtam és próbáltam mosolyogni
-Nem tudsz hazudni nekem!-mondta
-Na jó! Cas elment egy időre és...-megint elkezdtem sírni
-Na ne sírj! Nem éri meg!
-Mit is mondtál, hogy Castiel elment?-kérdezte Armin
-ARMIN!!!-kiabált rá Alexy
-Mi van? Csak kérdeztem.
-Nincs semmi baj! De miért is kérdezted meg újra?
-Na mindegy nem ez a lényeg, hanem, hogy felvidítsunk!-mondta Alexy
-Aha és mit szeretnétek csinálni?-kérdeztem tőlük
-Elmehetnénk az állatkertbe!-jelentette ki vidáman Alexy
-Na ne, már megint?!-mondta Armin-két hetente járunk az állatkertbe!
-Nekem megfelel az állatkert-mondtam és próbáltam mosolyogni, de nem nagyon sikerült
-Nem muszály oda menni, ha nem akarsz!-mondta Alexy kedvesen-Ja és nem kell eröltetned a mosolygást csak az én kedvemért!
-Na, indulunk vagy nem?-mondta Armin
-Induljunk!
Az állatkertben Alexy nagyon jól szórakozott. Az állatsimogatónál kb. egy órát álltunk, mert etette a kecskéket.
-Keeecccssskeeee, meeeeekmeeek-mekegett Alexy
Armin csak a fejét fogta. Mivel nekem nem volt a röhögéshez erőm, egy biztató mosolyt küldtem felé.
-Na ez egy igazi mosoly!-reagált Alexy
-Most már szeretnék hazamenni!-mondtam komolyan
-Rendben-Alexy megragadta a kezem és a házam bejáratáig el sem engedte
-Köszi srácok ezt az estét! Legalább nem töltöttem egyedül! Na jó éjt! Sziasztok!
-Mi köszönjük, hogy eljöttél! Ugye Armin?
-Ja, mi? Igen.
-Na szia!
Aztán elmentek. Én ahogy beestem a házba dőltem is le a kanapéra. Egész jól éreztem magam az ikrekkel. De aztán ahogy gondolkoztam eszembejutott ő. Megint gombóc került a torkomra.
-NEM FOGOK SÍRNI!-kiáltottam fel
Még megnéztem mi megy a tv-ben aztán elmentem zuhanyozni. Később lefekudtem aludni, de nem nagyon sikerült. Mindig ő járt a fejembe.
Nemsokára sikerült egy keveset aludnom, de az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy csurom víz a párnám. Ennyit sírnék? Meg kell nyugodnom.